Te szereted a telet? A szép tájképeket látva néha nosztalgiázunk, de a tél igazán kegyetlen tud lenni. És ha arról se felejtkezünk el, hogy Oroszország nagy részén legalább fél évig küzdenek a hideggel, faggyal és hóval, akkor valószínűleg megértjük a következő különös történetet.
Íme a sztori:
Зима – A tél
Зима была белая и холодная.
– Кто ты? – спросили дети.
– Я – время года – зима.
Я принесла с собою снег и скоро набросаю его на землю. Он всё закроет. Тогда придёт мой брат – дедушка Мороз и заморозит поля, луга и реки. А если ребята будут шалить, то отморозит им руки, ноги, щёки и носы.
– Ой, ой, ой! Какая нехорошая зима! Какой страшный дедушка Мороз! – сказали дети.
– Подождите, дети … Но зато я подарю Вам катанье с гор, коньки и санки. А потом придёт Рождество с весёлой ёлкой и дедушка Мороз с подарками. Разве вы не любите зимы?
К.В. Лукашевич elbeszélése alapján.
Magyarul:
A tél
A tél hideg volt és fehér.
– Ki vagy? – kérdezték a gyerekek.
– Egy évszak vagyok – a tél.
Havat hoztam magammal és mindjárt ledobom a földre. Mindent befed majd. Azután eljön a fivérem – a Fagyapó és befagyasztja a földeket, mezőket, folyókat. És ha a gyerekek rosszalkodni fognak, akkor le fogja fagyasztani a kezüket, lábukat, arcukat és orrukat.
– Óh, óh,óh! Milyen rossz a tél! Milyen rémisztő a Fagyapó! – mondták a gyerekek.
– Várjatok csak, gyerekek! De cserébe ajándékba adom nektek a szánkózást /tkp.: a hegyekről való lecsúszást/, a korcsolyát, a szánkót. Azután eljön majd a karácsony a vidám fenyőfával /fenyőünneppel/ és a Télapó az ajándékokkal. Tényleg nem szeretitek a telet?
