Megvan az az érzés, amikor egy új nyelvet kezdesz tanulni és úgy érzed, mintha víz alá kerültél volna? Minden hang tompa, érthetetlen és te csak kapkodsz levegő után? Ha igen, akkor tudd: pontosan ugyanígy éreztem én is. És velünk együtt milliók szerte a világon.
Ma arról szeretnék írni, amiről ritkán beszélünk: azokról az érzésekről, amiket minden nyelvtanuló átél, de gyakran nem merjük kimondani. Mert azt hisszük, csak velünk van ez. Pedig dehogy.
Emlékszel arra a pillanatra, amikor először hallottad az oroszt? Vagy bármelyik nyelvet, amit tanulni kezdtél? Én igen, mert az olasszal másfél hónapja barátkozunk. Úgy éreztem magam, mintha egy titkos kódot próbálnék megfejteni, amihez nincs kulcsom. A hangok összefüggéstelennek tűntek, a szavak értelmetlennek. „Ezt soha nem fogom megtanulni,” – gondoltam magamban.
És tudod mit? Ez teljesen normális! Az agyunk még nem találta meg a mintákat ebben az új hangrendszerben. Mint amikor először látsz egy 3D-s képet – eleinte csak káosz, aztán egyszer csak kirajzolódik a forma.
Emlékszem egy régi tanítványomra, aki a legszívesebben szeretett volna Moszkvában visszavágni egy szemtelen nőnek. „Utálom magam” – mondta. „Otthon összetett gondolatokat fejtek ki, oroszul meg azt sem tudom megmondani, hogy mit ettem reggelire.”
Ismerős? Nekem nagyon. Van valami megalázó abban, hogy felnőtt emberként dadogva kérdezem meg, hol a mosdó. Mintha visszaestem volna gyerekkorba, amikor még nem tudtam kifejezni magam.
De hidd el, a bölcsesség és az új nyelv tanulása két külön dolog. Te ugyanaz a okos, érdekes ember vagy – csak épp egy új eszközt tanulsz használni.
Van olyan napod, amikor úgy érzed, mindent elfelejtettél? Tegnap még tudtad azokat a szavakat, ma meg mintha sosem hallottad volna őket?
Nekem volt olyan nap, amikor úgy éreztem, ez nekem teljesen ismeretlen, pedig csak a „ci sono” (vannak) szerkezetről volt szó, amit előtte már sokszor hallottam. Kétségbeesve gondoltam: „Mi a fene történik velem? Visszafejlődök?”
De tudnod kell, ilyenkor az agy átrendezi az információkat. Mint amikor egy könyvtárat újjászerveznek – egy ideig káosz van, de aztán sokkal könnyebb megtalálni, amit keresünk. Az „ideiglenes amnézia” része a tanulásnak, nem annak a jele, hogy rosszul csinálod.
És aztán egyszer csak… történik valami gyönyörű. A múlt héten néztem egy filmet a Netflixen, amiben volt egy olasz párbeszéd. És megértettem belőle néhány szót! Majdnem sírtam a boldogságtól.
De az is lehet, hogy te egy viccen nevettél, mielőtt fejben lefordítottad volna. Vagy álmodban oroszul beszéltél.
Ezek azok a pillanatok, amikor hirtelen felragyog minden és rájössz: „Úristen, tudok (meg fogok tanulni) ezen a nyelven!” Olyan, mintha valaki felkapcsolta volna a villanyt egy sötét szobában.
Észrevetted már, hogy másképp viselkedsz az új nyelven? Talán visszafogottabb vagy? Vagy épp ellenkezőleg, bátrabb?
Egy tanítványom és barátnőm azt mondta: „Oroszul teljesen más a hangod. Nagyon meglepő volt, amikor először hallottalak magyarul beszélni!” És igaza van! Minden nyelv egy kicsit más személyiséget hoz elő belőlünk.
Ez nem rossz dolog. Nem vagy „kevésbé te” – egyszerűen felfedezed az egyéniséged új oldalait. Mint a színész, aki különböző szerepekben más-más arcát mutatja – mindegyik igazi, csak más.
Igazából nem jó az, ha mindent lefordítunk, amit oroszul (vagy bármilyen tanult nyelven) hallunk. De mégis sokan önkéntelenül ezt teszik, mert ez ad biztonságérzetet nekik. Aztán egyszer jön egy csodálatos pillanat minden nyelvtanuló életében: amikor rájön, hogy már nem fordít le mindent fejben. Egyszerűen ért és válaszol. Az új nyelv már nem idegen, hanem… a sajátja.
Csak tarts ki, ha foglalkozol az orosszal, egyszer el fog jönni ez a nap is!
Ha bármelyik érzést felismerted amit leírtam, tudd: nem vagy egyedül. Minden nyelvtanuló átesik ezeken a fázisokon. A frusztráción, a kétségbeesésen, a felszabadulás örömén.
Ezek az érzések nem azt jelentik, hogy rosszul csinálod. Azt jelentik, hogy ember vagy, aki valami újat tanul. És ez gyönyörű dolog.
Legközelebb, amikor azon kapod magad, hogy azt gondolod „csak velem van ez”, emlékеzz vissza erre a bejegyzésre! És tudd: mindannyian voltunk / vagyunk / leszünk egyszer ott, ahol most te vagy!
A nyelvtanulás nem csak szavak és nyelvtan elsajátítása. Egy utazás önmagad felé is – felfedezed az új oldalaidat, kialakítasz egy új identitást és közben rájössz, milyen erős vagy.
Egy utolsó gondolat: a kitartás titka
Tudom, hogy azt szokták mondani: „Csak kitartás kell!” De őszintén? Ez nem elég. A kitartáshoz nem csak akaraterő szükséges. Kell hozzá a megfelelő módszer is és olyan tananyagok, amik érdekelnek.
Nekem 2017-ben változott meg minden, amikor felfedeztem a természetes nyelvtanulást, a „comprehensible input” módszert. Egyszerűen leírva: olyan tartalmakat fogyasztasz az új nyelven, amiket majdnem megértesz, de kicsit kihívást jelentenek. Érdekes történetek, később filmek, podcastok, könyvek – amik érdekesek ÉS a szintednek megfelelőek.
Nyelvtanárként is teljesen átértékeltem mindent, amit addig csináltam. Ez a legérdekesebb és leghatásosabb módszer, amit valaha kipróbáltam. Azóta csak így tanulok és tanítok.
Miért mondom ezt el? Mert ha úgy érzed, hogy túl nehéz vagy túl unalmas – lehet, hogy nem veled van a baj, hanem a módszereddel. Megérdemled, hogy élvezd ezt az utazást!
Szóval: légy türelemmel magaddal! Ezek az érzések mind részei a gyönyörű utazásnak, amin épp vagy.
