Nekem nincs nyelvérzékem

Avagy újabb félelmeink az (orosz) nyelvtanulásban

Gratulálok, hogy úgy döntöttél, foglalkozol ezzel a témával! Nem könnyű szembenézni a félelmeinkkel, még akkor sem, ha “csak” a nyelvtanulásról van szó.

Viszont ígérem, hogy nemcsak elméleti fejtegetést tolvashatsz, hanem nagyon is gyakorlatias útmutatót kapsz arra, mit tehetsz, ha úgy érzed, valamiért rossz érzésed van a nyelvtanulás során. Talán nem neveznéd félelemnek, de mégsem “vagy komfortos vele”.

Ha az elméleti bevezető nem érdekel, akkor nyugodtan görgess le az Így tanulj érthető szövegekkel! részig. De ezt az útmutatót tanulmányozd át alaposan, mert ha követed a szempontokat, akkor túlzás nélkül állítom, hogy az egész életed változik meg.

Az előző posztban (itt tudod elolvasni) azzal foglalkoztunk, mennyire kellemetlen az a gondolat, hogy elvesztettük a régi tudásunkat egy nyelvvel kapcsolatban. Különösen akkor, ha valamikor sok időt, energiát tettünk bele. De még akkor is, ha csak ”tanították” nekünk, és mi nem nagyon akartunk közreműködni. 😀

Nekem nincs nyelvérzékem

Másik gyakori félelmünk az, hogy nem vagyunk képesek jól megtanulni egy új nyelvet, mert nincs nyelvérzékünk. Ezért attól félünk, hogy sohasem leszünk képesek megtanulni a nyelvtani szabályokat vagy elegendő mennyiségű szót. Nem tudunk majd megérteni másokat vagy kifejezni magunkat a kívánt módon.

Nem vagyok jós, de szinte 100 % biztonsággal ki merem mondani, hogy ez a rossz tapasztalataidból ered. Talán nem is az orosszal kapcsolatban élted ezt át, hanem bármelyik másik idegen nyelv tanulása során. De tényleg nincs nyelvérzéked?

Mi az a nyelvérzék?

A „nyelvérzék” fogalma sokak számára érdekes és vitatott téma. A nyelvészet és a pszicholingvisztika területén több kutató is foglalkozott a „nyelvérzék” fogalmával és annak hátterével. Ilyen nagy nevek vannak köztük, mint Steven Pinker, Noam Chomsky, Susan Ervin-Tripp vagy Eric Lenneberg. Ha nagyon érdekel a téma, bátran mélyedj el benne, mert rendkívül izgalmas!

Néhányan úgy vélik, hogy bizonyos embereknek természetes adottságuk van a nyelvtanuláshoz, és ezért könnyebben tanulnak meg új nyelveket, míg másoknak nehezebben megy.

Valóban vannak emberek, akiknek könnyebben megy a nyelvtanulás, és ezért úgy tűnik, hogy jó „nyelvérzékkel” rendelkeznek. Azt látjuk, hogy könnyebben értik meg a nyelvi struktúrákat, gyorsabban tanulnak meg új szavakat és könnyebben beszélnek egy idegen nyelven. És úgy gondoljuk, ez egy genetikailag meghatározott képesség.

Meg tudjuk hackelni a genetikát?

Azonban fontos megérteni, hogy a nyelvtanulás nagyrészt tanulás és gyakorlás kérdése. Bárki képes lehet elsajátítani egy új nyelvet, ha kellő mennyiségű erőfeszítést és kitartást tesz bele. A megfelelő tanulási módszerek, a rendszeres gyakorlás és a motiváció kulcsfontosságúak a nyelvtudás fejlesztésében, függetlenül attól, hogy valakinek van-e „nyelvérzéke” vagy sem.

Ha a régi módon nem sikerült igazi eredményeket elérni, akkor próbálj ki más módszer(eke)t és fejleszd a nyelvi készségeidet, függetlenül attól, hogy mit gondolsz a saját „nyelvérzékedről”.

Nem kell tanulnod!

Mit szólnál ahhoz, ha nem kellene “tanulnod” és mégis erőfeszítés nélkül, jól megértenéd az orosz beszédet? Automatikusan jól beszélnél oroszul, nem kellene gondolkodnod a nyelvtani szabályokon? A szavak, kifejezések is csak úgy, maguktól eszedbe jutnának, ráadásul a megfelelő szituációban? Ezt most valószínűleg lehetetlennek tartod, de szívesen megmutatom az utat, hogyan érheted el ezt a régi vágyadat. És nemcsak az orosz nyelvtanulásban, hanem bármelyik másik nyelvben is. Na de hogy?

Ha egy ideje követsz, akkor tudod, hogy mint egy papagáj ismétlem:

Az úgynevezett ÉRTHETŐ TARTALOMMAL (comprehensible input) bárki, tetszőleges számú nyelvet el tud sajátítani.

Igen, akkor is, ha meggyőződésed, hogy nincs nyelvérzéked. Akkor is, ha eddig csak rossz tapasztalataid vannak. És akkor is, ha ezt most nagyon kétkedve olvasod.

Ezért leszel eredményes!

A comprehensible input alapú nyelvtanulás azért olyan eredményes módszer, mert:

Természetes tanulás: A nyelvet egy természetes nyelvi környezetben, érthető összefüggésekben tanuljuk, ami hasonló ahhoz, ahogy a gyerekek tanulnak az anyanyelvükön. Ezáltal gyorsabban és hatékonyabban tudjuk elsajátítani a nyelveket.

Fenntartja a motivációt: Az érthető (és érdekes) szövegek segítenek fenntartani a motivációt és az érdeklődést.

Fejleszti a nyelvi készségeket: A valódi nyelvi környezet fejleszti a hallás utáni értést, a szókincset, a nyelvhelyességet és a kommunikációs készségeket is.

Segíti az alkalmazkodást: Könnyebben tudunk alkalmazkodni a különböző nyelvi helyzetekhez és interakciókhoz, mivel már az elején valódi szövegekkel találkozunk, amik fokozatosan egyre nehezebbek, de mindig érthetőek lesznek.

Növeli az önbizalmat: Az érthető input azért növeli az önbizalmunkat a nyelvtanulásban, mivel pozitív élményeket élünk meg a sikeres megértés és kommunikáció révén.

Így tanulj érthető szövegekkel!

Erről a témáról már számtalan posztot és egy egész emailsorozatot írtam, mert azt tapasztalom, még mindig sok a fehér folt ezen a területen és ezért nagy a bizalmatlanság is.

Egyébként is, miért hinnél nekem, amikor mindenki a saját módszerét tartja egyedül sikeresnek? Ha kételkedsz, a poszt végén belinkelek néhány oldalt, ahol láthatod, a világon mennyi tanár tanít ezzel a módszerrel és mennyi önálló nyelvtanuló használja.

Tehát akkor, mi a teendő?

Olyan szövegeket kell hallgatnod és olvasnod, amik megfelelnek a nyelvtudásod szintjének! Egy kicsit legyen nehezebb, legyen benne újdonság, hiszen különben nem fejlődsz! De ne túl sok, mert az elveszi a kedved és lassabban haladsz.

Olyan szövegekkel “tanulj”, amelyek ÉRDEKELNEK! Ezért sem jönnek be mindig a tankönyvek, mert nem biztos, hogy neked az az érdekes, amit a szerzők annak találtak. Eredetileg annyira érdekesnek kellene lenni a szövegeknek, hogy ne is vedd észre, hogy nyelvet tanulsz!

Kezdetben nagyon nagy hangsúlyt kell fektetni a szövegek hallgatására, mert így alakul ki egy elképzelésed a nyelvről, nem is beszélve a szavak kiejtéséről. Később elegendő lehet az olvasás is, de akkor sem érdemes hosszú időre elhanyagolni a szöveghallgatást.

A legfontosabb a megértés, sőt: ne arra figyelj, milyen nyelvi eszközökkel fejezzük ki a gondolatokat! Hogy egyértelmű legyen, íme a példák: ne azt figyeld, hogyan ragoznak egy igét, mi a vonzat, milyen esetbe tesszük a főnevet! Tapasztalatból mondom, hogy talán ezt a legnehezebb megállni. Valamiért folyamatosan meg akarjuk magyarázni, mit MIÉRT mondanak úgy a tanult nyelven.

Pedig a nyelvtan is csak a megértésért fontos. Csak azt kell megértenünk, mit jelent az adott szóalak. Például: я читаю (én most olvasok), ты читал (te olvastál, és azt is tudjuk, hogy te nem nő vagy). Ne tanulj nyelvtani szabályokat előre! Ne oldj meg nyelvtani feladatokat!

Nem azért, mert igénytelenek vagyunk. A nyelvtan igenis fontos, helyesen akarunk oroszul beszélni. De a valódi nyelvhelyességet nem a fenti, már olyan jól megszokott módon érjük el. Ha így lenne, nem lennének olyan siralmasak a nyelvvizsga-statisztikáink.

Fogadd el azt a tényt, hogy az agyad elég okos és majd megalkotja a szabályokat, ha elegendő érthető szöveggel találkozott!

Mert ez egy kulcsmozzanat: foglalkozz minél többet a nyelvtanulással, lehetőleg naponta! Egy-egy napot persze nyugodtan hagyj ki, de törekedj a rendszerességre! Jobb naponta fél óra, mint hetente egyszer három-négy.

Törekedj a megértésre, de ne akard folyamatosan lefordítani az orosz szövegeket! A párhuzamos fordítás semmiképpen nem tesz jót a fejlődésednek.

Viszont nem látom okát annak, hogy démonizáljuk az anyanyelv használatát a nyelvtanulásban. Ha másképp nem megy, akkor nyugodtan le lehet fordítani egy-egy szót. Persze az a legjobb, ha más módokon próbálod megérteni az érthetetlen szavakat: képek, rajzok, szinonimák, körülírások segítségével. És nem is mindig kell lefordítani a szavakat, hiszen a szövegkörnyezetből ki lehet találni a jelentésüket.

Eleinte (tulajdonképpen nagyon sokáig) kerüld a beszédet! Tudom, vannak olyan módszerek, amelyek azt javasolják, kezdettől fogva beszélj minél többet. De hogyan is beszélhetnél, ha nem tudod a szavakat, a nyelvtani szabályokat vagy a kiejtést?

Két okból is kifejezetten ártalmas, ha ennek ellenére próbálkozol az önálló beszédprodukcióval. Az egyik: nagyon jól rögzülnek a hibás alakok, amiket hangosan kimondasz. Márpedig hibákat valószínűleg fogsz ejteni. A másik: megszokod, hogy gondolkoszj azon, mit hogy kell mondani. Márpedig azt szeretnénk elérni, hogy automatikusan a helyes szavakat használd. Erre pedig csak a nagy mennyiségű érthető szöveg inputolása után leszel képes.

Az interakció persze már a nyelvtanulás elején is lehetséges és hasznos. Ha a tanárod kérdéseket tesz fel, akkor nyugodtan válaszolj – MAGYARUL! Vagy igennel és nemmel. Esetleg eldöntendő kérdéseket is szoktunk még ilyenkor használni. Például: A fiú vagy a lány ment iskolába?

De nem szükséges beszélned, akkor is nagyon jól megtanulhatsz oroszul, ha csak inputolsz (érthető szövegeket hallgatsz és olvasol). Hogy mégis mikor lehet már megszólalnod? Akkor, amikor úgy érzed, jön belőled, amikor temészetesnek érzed azt, hogy egy tanult nyelven kommunikálsz. Amikor már “komfortos vagy vele”.

Nem állítom azt, hogy most aztán egycsapásra megtanulsz minden új nyelvet. Ehhez a fajta nyelvtanuláshoz is idő kell, bár szerintem gyorsabban lehet vele eredményeket elérni.

Azt sem mondom, hogy túl könnyű, mert a régi beidegződéseket bizony idő és energia átírni. De maga a tanulás sokkal könnyebb, motiválóbb, mintha a hagyományos módszerekkel csinálnád.

Meggyőződésem, hogy ennél egyszerűbb, könnyebb módszerrel nem találkoztam még. Feltéve, ha tényleg követed a fenti lépéseket.

Talán megijedtél, amikor ezt a sok mindent végigolvastad, de csak kezdd lépésenkét! Bízd rá magad a megérzéseidre és élvezd a nyelvtanulást!

Remélem, minden lényeges dologra kitértem. Ha valami nem érthető, kérlek, kommentben vagy akár emailben kérdezz, mert nekem nagyon fontos, hogy minél többen megismerjék a nyelvtanulásnak ezt a pofonegyszerű, mégis rendkívül hatékony módját!