Egy különleges nyelvtanulási módszer

Képzelj el egy olyan nyelvtanulási módszert, amelynek segítségével felnőttként is elsajátíthatod bármelyik idegen nyelvet! De nem akárhogy, hanem úgy, hogy tökéletesen érted és olyan folyékonyan használod, mint egy anyanyelvi beszélő.

Ez valószínűleg minden nyelvtanuló titkos célja, és szerintem te is álmodoztál már ilyen szintű orosztudásról. De talán el sem hiszed, hogy ez lehetséges vagy azt gondolod, csak több évnyi oroszországi tartózkodás után válhat valósággá.

Pedig nagyon is lehetséges! Kutakodásaim során bukkantam arra a kanadai fiatalemberre (https://www.youtube.com/@ComprehensibleEnglish), aki úgy tanítja az angol nyelvet, ahogy álmaimban elképzeltem. Az ő ajánlása segítségével pedig a módszerre, amit megpróbálok röviden bemutatni.

Ez persze az én szűrőmön keresztül történik, így, ha közvetlenül szeretnél tájékozódni, akkor azt javaslom, ennek a honlapnak a cikkeit tanulmányozd át alaposan:

https://beyondlanguagelearning.com/

A módszer neve ALG, azaz Automatic Language Growth (automatikus nyelvi fejlődés).

A gyerekek könnyebben tanulnak idegen nyelveket?

Induljunk onnan, hogy azok a gyerekek, akik idegen országba költöznek, néhány év múlva már úgy beszélik az ország nyelvét, mintha ott születtek volna. Ez azonban a szüleikről általában koránt sem mondható el.  

A gyerekek tényleg könnyebben tanulnak idegen nyelveket? Felnőttként már nem vagyunk képesek könnyedén és tökéletesen megtanulni egy másik nyelvet, például az oroszt?

A tapasztalat azt mutatja, hogy minél később kezd el valaki nyelvet tanulni, annál rosszabbak az eredményei.

Miben különbözik a gyerekek és a felnőttek nyelvtanulása?

A titok nyitja az, hogy a gyerekek és a nyelvtanuló felnőttek teljesen másképp viselkednek.

A gyerekek tulajdonképpen az egész napjukat azzal töltik, hogy a tanult nyelven hallgatják, mi történik körülöttük. Érthető nyelvet hallanak nagyon nagy mennyiségben. Egyszerűen csak olyanokra gondolok, hogy valaki azt mondja nekik, vigyázzanak, mert forró az étel. Vagy valaki elkéri tőlük a labdát a játszótéren. Vagy megkérdezi őket, kérnek-e fagyit.

A felnőttek ezzel szemben gyakran sokkal kevesebb tapasztalatot szereznek a tanult idegen nyelven. Főleg akkor, ha nem a célnyelvi országban élnek. Ehelyett mit csinálnak? Nyelvtant, szavakat, tankönyvi leckéket próbálnak megérteni és megtanulni.

Pedig, ha a felnőttek azt csinálják az idegen nyelvekkel, amit a gyerekek, tehát sok érthető nyelvi anyagot „inputolnak” természetes helyzetekben, általában sokkal jobban boldogulnak.

Az igaz, hogy többnyire még ekkor sem sajátítják el olyan jól az idegen nyelvet, mint azok, akik gyerekként kezdték. Mi lehet a felnőttek sikertelenségének oka? Mit tesznek még másképp, mint a gyerekek?

A gyerekek …

1. Rengeteg érthető szöveget hallanak, mielőtt beszélnének.
2. Inkább arra koncentrálnak, amit tapasztalnak, és nem a nyelvre, amit tanulnak.
3. Tulajdonképpen nem „tanulják” a nyelvet és csak később kezdenek olvasni és nyelvtant tanulni.

Ezzel szemben a felnőttek …

1. Gyakran megpróbálnak beszélni egy új nyelven, mielőtt még sokat hallották volna.
2. A nyelv tanulásával és gyakorlásával kezdik, ahelyett, hogy csak hallgatnák és megpróbálnák megérteni.
3. Kevesebb tapasztalatot szereznek az új nyelvvel, mégis beszélnek, fogalmazásokat írnak, szövegeket fordítanak, feladatokat oldanak meg.

Vajon ezek a különbségek magyarázatot adhatnak arra, hogy miért tűnik a felnőttek számára sokkal nehezebbnek a nyelvtanulás? Mi lenne, ha a felnőtt tanulók ugyanazt tennék, mint a gyerekek? Vajon akkor ők is ugyanolyan könnyen és ugyanolyan jól tanulnának idegen nyelveket?

Dr. J. Marvin Brown merész kísérlete

Egy amerikai nyelvész, dr. J. Marvin Brown megpróbált választ adni ezekre a kérdésekre. Azt tűzte ki célul, hogy a felnőttek erőfeszítés nélkül, helyesen beszéljenek a tanult idegen nyelvükön. Éppen úgy, mint az anyanyelvi beszélők. Ezt évekig úgy próbálta elérni, hogy a tanulóival egy meghatározott tananyagot gyakoroltak.

Közben észrevette, hogy egyes felnőttek jobban és gyorsabban elsajátították a nyelveket anélkül, hogy tanultak volna, vagy akár csak megpróbáltak volna beszélni. Egyszerűen csak olyan dolgokat csináltak anyanyelviekkel, amiket élveztek és végül ők is nagyon jól tudtak beszélni.

Dr. Brown azonban ezt figyelmen kívül hagyta, és tovább próbálkozott. De hiába, ő és a tanítványai nem tudtak egyszerre folyékonyan, ugyanakkor helyesen beszélni. Ami még rosszabb, rájött, hogy a tanítványai nem szerették a tanulást és a gyakorlást.

Ekkor fedezte fel, hogy nem a tanulás és a gyakorlás, hanem a szövegek megértése révén lehet szert tenni folyékony nyelvtudásra. Ettől kezdve nyelviskolájában másképp „tanította” a thai nyelvet.

A diákok egyszerűen csak nézték és hallgatták, ahogy a tanárok jeleneteket játszottak el, bemutatókat tartottak, történeteket és vicceket meséltek – mindezt thai nyelven.

Mivel a tanárok beszéd közben képeket, gesztusokat és más kellékeket használtak, a diákok megértették és elsajátították a nyelvet.

A „csendes időszak”

Persze vannak még ilyen programok, például a „comprehensible input”-alapú nyelvtanítás is nagyon hasonló. De mi teszi egyedivé dr. Brown módszerét? A „csendes időszak”. Nagyon fontos, hogy a tanulók „eleinte” (szerinte kb. másfél évig) csak hallgassák a nyelvet és ne próbáljanak meg beszélni.

Azok a diákok, akik meghallgatták dr. Brown tanácsát, csak figyeltek, hallgattak, és tudatos próbálkozások helyett vártak addig, amíg el nem tudtak kezdeni automatikusan beszélni.

Dr. Brown szerint a „csendes periódus” azért rendkívül fontos, mert ezalatt kialakul egy mentális kép arról, hogy hangzik a nyelv. A felnőttek pedig megzavarják ezt a folyamatot, ha már az elején megpróbálnak beszélni, Emiatt lesz végül akcentusuk és emiatt ejtenek nyelvtani hibákat.

A „tudatos nyelvtanulás” jót tesz?

Dr. Brownnak még egy kérdésre választ kellett adnia. Miért nem alakult ki automatikus, anyanyelvi szintű tudás néhány diáknál, akik meghallgatták a tanácsát és nem próbáltak beszélni.

A választ abban vélte felfedezni, hogy ezek a nyelvtanulók nem csak a megértésre törekedtek, miközben hallgatták a szövegeket. Ehelyett hallgatás közben gondolkodtak a nyelvről és összehasonlították azt az anyanyelvükkel. Azaz tulajdonképpen tudatosan tanulták a nyelvet.

Fontos következtetések

A felnőttek tudatosan gondolkodnak a nyelvről és tanulni, beszélni és gyakorolni akarják azt. Ez azonban megakadályozza őket abban, hogy ugyanolyan jól sajátítsák el az idegen nyelveket, mint a gyerekek. Ez a következtetés azonban azt is jelenti, hogy azzal a megközelítéssel, mint a gyerekek, a felnőttek is gyakorlatilag ugyanolyan könnyen és jól tanulhatnak nyelveket.

Dr. Brown kifejlesztett erre egy módszert, amit ALG-nek nevezett el. Ennek az a lényege, hogy a tanulóknak már a kezdetektől fogva sok érthető tapasztalatot kell szerezniük egy új nyelvvel kapcsolatban. Ez a tapasztalat legyen igazán érdekes, szórakoztató és emlékezetes. Ezáltal a tanulók csak a jelentésre összpontosítanak és tudatos tanulás nélkül sajátítják el az idegen nyelvet.

Ez nemcsak a megértést segíti, hanem előkészíti a beszédet is. A diákok próbálkozás nélkül kezdenek el beszélni, mivel a szavak és mondatok automatikusan eszükbe jutnak.

Dr. Brown tapasztalata szerint azok teljesítettek a legjobban az ALG-vel, akik gyakorlatilag elfelejtették, hogy nyelvet tanulnak.

További kutatásokra van szükség

Több kutató (például Stephen Krashen és Beniko Mason) egyetért abban, hogy a nyelvvel kapcsolatos érthető input létfontosságú a nyelvtanuláshoz.

De sajnos a kutatások nem vizsgálják a felnőttek és a gyerekek között tapasztalt különbségeket. Olyan kutatásokra van szükség, amelyekben a felnőttek úgy tanulnak nyelveket, mint a gyerekek – tudatos „tanulás” vagy hagyományos gyakorlás nélkül -, hogy lássuk, milyen eredményekkel járnak.

Mivel a felnőtteknek kevés lehetőségük van a gyerekekhez hasonló nyelvtanulásra, nehéz kideríteni, hogy mennyire képesek ilyen módon tanulni. A kutatási eredmények nélkül pedig egyszerűen azt feltételezik, hogy a felnőttek erre nem képesek.

A saját tapasztalat, azaz amikor a hóhért akasztják

Lehet, furcsának találod, hogy nyelvtanárként nem a hagyományos módszerekkel próbálkoztam az angoltanulásban. Hiszen mi, nyelvtanárok olyan jól megszoktuk, hogy vannak nyelvtani szabályok, hogy feladatokat kell megoldani, szavakat kell tanulni.

Ennek ellenére nagyon erős volt bennem az elhatározás, hogy nem vagyok hajlandó semmi olyat csinálni, amit hagyományosan nyelvtanulásnak neveznek. Kerültem a nyelvkönyveket, a nyelvtant magyarázó videókat és cikkeket, nincs szótárfüzetem.

Csak a tudásszintemnek megfelelő, engem érdeklő anyagokat kerestem. Néztem YouTube-videókat, olvastam történeteket, blogcikkeket, a newsinlevels.com oldalt. Feliratkoztam olyan angol hírlevelekre, amik érdekeltek. Plusz nem voltam hajlandó beszélni. És az eredmény?

Jelentem, olvasva már szinte mindent megértek, ami engem érdekel. A hallás utáni értéssel persze jobban meggyűlt a bajom, azt inkább most kezdem jobban gyakorolni. Mert van, amit elrontottam, hiába „prédikálom” folyamatosan a tanítványaimnak, hogy a motiváció és a szöveghallgatás a legfontosabb. Mivel nem fordítottam elegendő energiát az engem érdeklő „tananyagok” felkutatására, a rövid fellángolásokat hosszú szünetek követték az angoltanulásban. Most viszont, hogy végre megtaláltam azt, ami igazán tetszik, nem hagynék ki egyetlen napot sem. Alig várom, hogy végre angolt „tanulhassak”.

Oroszul lehet így tanulni?

Bár vannak próbálkozások, ma még mindig nagyon kevés az olyan tananyag, aminek segítségével a felnőtt kezdők hatékonyan, hagyományos tanulás nélkül tudnák elsajátítani az oroszt.

Úgy gondolom, csak rajtad múlik, megteremted-e magadnak az érdekes és érthető nyelvi tapasztalatokat. Nyelvtankönyvek és tananyagok helyett böngészd az internetet, elsősorban a YouTube-ot, ahol biztosan találsz olyan videókat, amik neked tetszenek. Hidd el, ez a legfontosabb! Csak akkor leszel kitartó, ha érdekel, amit „inputolsz”.

Örömteli és hatékony orosztanulást kívánok!