Az idegennyelvtudásunk egyik legfontosabb mércéje az, mekkora a szókincsünk. Ezért nem túlzás azt mondani, hogy a szótanulás bizonyos szempontból a legfontosabb a nyelvtanulásban.
Olyannyira, hogy néha szinte bármire képesek vagyunk, hogy minél több szót megtanuljunk. Meglepő és haszontalan tevékenységekre is, pedig nagyon egyszerűen és szórakoztatóan is csinálhatnánk.
Mit ne csinálj?
Milyen módszereket használunk, amik rengeteg energiát és időt rabolnak el tőlünk és mégsem hatékonyak? Kezdjük ezekkel, mert jó, ha tudod, milyen csapdákat kerülj el!
Inkább nem folytatom felsorolást … Ezek csak a legelterjedtebb módszerek arra, hogyan jegyezzünk meg minél több szót, de van néhány ellenvetésem.
Miért nem jók ezek a módszerek?
Van még néhány kérdés, amin jókat szoktunk rágódni, amikor a szókincs tanulásáról beszélünk. Például az, hogy milyen szavakat tanuljunk meg.
Melyik szóalakot tanuljuk meg?
Ez az orosz nyelvtanulásban is kérdés, mert egy szónak elég sok ragozott alakja van. A bevett gyakorlat sajnos az, hogy az úgynevezett szótári szót tanuljuk meg, tehát a főnevek esetében az alanyesetet – pl. мальчик (kisfiú), az igéknél a főnévi igenevet – pl. читать (olvasni). De nem biztos, hogy beszéd közben erre az alakra van szükségünk. Honnan fogjuk tudni, hogy mondjuk azt, hogy kisfiút (мальчика)? Vagy azt, hogy olvasok (я читаю)?
Csak azt tudom javasolni, hogy legyünk türelmesek és elégedjünk meg azzal a szóalakkal, amit éppen meg kell értenünk. Ha a мальчикa (fiút) fordul elő a szövegben, akkor ne akarjuk a мальчик teljes ragozási táblázatát kívülről fújni. Elég megjegyezni ezt az egyet, a többit majd idővel úgyis megtanuljuk.
Az ismétlések száma
A másik ilyen kérdés, hogy hányszor ismételjünk egy szót, ha meg akarjuk jegyezni.
Erre nem lehet egyértelmű választ adni. Vannak szavak, amelyek azonnal megragadnak, másokat újra és újra meg kell néznünk, mert sehogy se jutnak eszünkbe. Segíthet, ha megpróbálkozunk a mnemotechnikával vagy érzelmeket kötünk hozzájuk, esetleg szókártyára írjuk őket.
De bevallom őszintén, én már nem vacakolok az ilyenekkel. Ha gyakran használt kifejezésről van szó, újra és újra elő fog jönni és akkor biztosan megjegyzem. Ha nem olyan fontos a szó, akkor elengedhetjük, hiszen még az anyanyelvünk teljes szókincsét sem ismerjük. Miért állítanánk fel hát magunknak feleslegesen maximalista mércéket az orosz nyelvtanulásban?
Mikor tudunk egy szót?
További gyakran ismételgetett kérdés az, hogy mikor tekinthetünk egy szót megtanultnak. Az is tudás, ha passzívan megértjük olvasáskor vagy szövegek hallgatásakor? Vagy csak akkor állíthatjuk egy szóról, hogy tudjuk, ha már képesek vagyunk aktívan használni?
Ezt a kérdést nem szeretném eldönteni, hiszen tudós nyelvészek is vitatkoznak rajta. Azt hiszem, az a legfontosabb szempont, neked miért van szükséged egy szóra. Ha csak azért lenne jó tudni, mert hozzátartozik egy nyelv szókincséhez és néha előfordul, akkor elegendő passzívan ismerni. Ha gyakran használjuk, akkor valószínűleg törekedni kell az aktív ismeretére.
Az a benyomásom, hogy mindezzel csak feleslegesen bonyolítjuk és misztifikáljuk a szótanulást, ami pedig nem is olyan nehéz, ha a megfelelő módszert használod.
Hogyan tanulj orosz szavakat?
Mi hát az, ami tényleg működik? A valóságban is, nem csak a könyvekben?
Meggyőződésem, hogy mindez lényegtelen. Mert a lényeg az, hogy a szavakat természetes módon sajátítsd el. A legtöbb szót természetes úton tudod megtanulni.
Ez olyasmi, amit élvezettel csinálsz. Olyan zene, olyan filmek, könyvek, bármi, ami érdekel és ezért hallgatod, olvasod, nézed – megérted.
Akkor tudsz használható, nagy szókincset elsajátítani, ha minél több orosz szöveget fogadsz be! Az angolban ezt úgy nevezik, hogy minél többet „vagy kitéve” a nyelvnek egy számodra kellemes, érthető helyzetben.
Ez elősegíti, hogy az agy megismerje magát az orosz nyelvet és fokozatosan elsajátítsd a szavakat. Tulajdonképpen a háttérben tanulod meg őket és először a passzív szókincsedet építed.
A passzív szókincs fontossága
Rendkívül fontos nagy passzív szókincset szerezni. Ez lesz az út az olvasáshoz, a filmek megértéséhez, az értelmes beszélgetésekhez. A passzív szókincs nélkül nem lehet ezeket a dolgokat megtenni.
Ellene vagyok annak a véleménynek, hogy minden megtanult szót használni kell, hogy kezdettől fogva társalogjunk, beszéljünk. Sokkal hasznosabb az, ha először rengeteg érthető nyelvi anyagot „inputolunk”.
Ez nem azt jelenti, hogy nem kell erőfeszítéseket tenni. De, néha kifejezetten megerőltető egy szöveget megérteni, főleg az elején. És nem jelenti azt sem, hogy csak úgy zúdítjuk magunkra a szövegeket, aztán majd lesz valami.
Konkrét technikák
Nyelvtanulás közben néha megállok, hogy értelmezzek egy-egy angol szót vagy mondatot, megnézzem a jelentését. Visszagörgetem a filmet, újra és újra meghallgatom és el is olvasom a szöveget. A lényeg a megértésen és az ismétlésen van.
Ha van olyan tananyagom, akkor válaszolok a kérdésekre. De szigorúan csak azt a szöveget használva, amit éppen akkor tanulok.
Ha te elég szorgalmas vagy, akkor nyugodtan csinálj tanulókártyákat is, de mindig az éppen aktuális szövegből! És csak akkor, ha valóban használod őket, tehát ne legyen öncélú a kártyák gyártása.
Néha böngészem az online szótárakat is, mert nagyon érdekes új jelentéseket felfedezni. De nem ez teszi ki az angoltanulásom nagyobb részét.
A tényleges szó- és nyelvtanulás az érthető tartalommal történik
Semmi baj nincs azzal, ha kártyákat írunk vagy a szótárakat böngésszük, de a szavakat alapvetően az „inputon” keresztül sajátítjuk el. És ahogy a szavakat sajátítjuk el, úgy sajátítjuk el a nyelvet is.
Végezetül még egy gondolat. Ne aggódj a beszéd miatt! Ha elegendő mennyiségű orosz szöveget fogyasztottál, akkor idővel menni fog a beszéd is. Ha már lesz miből építkezni, akkor gyakorolhatod a beszélgetést is. De ehhez meg kell szerezned a nyelvi alapot, a nagy, használható passzív szókincset.
Most már azt is tudod, hogyan csináld.
