Kép: Auróra cirkáló, Szentpétervár, 2019

Cегодня 7 ноября, День октябрьской революции 1917 года (azaz az 1917-es októberi forradalom napja). Talán úgy jobban emlékszel rá, hogy Великая октябрьская cоциалистическая революция (Nagy Októberi Szocialista Forradalom).

De miért októberi forradalom, ha november 7-én kezdődött?

Ez egyszerűbb, mint gondolnád, a naptár az oka. Amit az oroszok csak úgy szoktak hozzátenni egy dátumhoz, hogy по старому стилю, az a  Юлианский календарь (Julianus-naptár vagy julián naptár). Ezt a naptárt használták a cári Oroszországban és e szerint a naptár szerint az 1917-es forradalom október 25-én kezdődött.

Ma Oroszországban is a Gergely-naptár szerint számítják az időt, az orosz pravoszláv egyház pedig a javított julián naptárt használja.

Ez a nap 1981-ben még nagy ünnep volt a Szovjetunióban. Azért tudom, mert az akkori felvonuláson, a Vörös téren részt vettünk öt évfolyamtársammal együtt. Hogy miért? Mert nagyon érdekelt bennünket, hogyan is néz ki belülről ez az ünnep. Nagyon szerettük volna látni Leonyid Iljicset is, hiszen nem nagyon lehetett tudni, mennyi ideig mutogatják még.

És felkínálkozott egy szuper lehetőség, az egyik évfolyamtársamat meghívta egy moszkvai. Azt tudtuk, hogy csak meghívottak mehetnek, de azt csak utóbb hallottuk, hogy az ún. jobb oldali zászlóvivő (правофланговый) feladata volt, hogy figyelje, illetéktelenek ne vegyenek részt a felvonuláson. Mi HATAN mentünk. Így éppen egy sort alkothattunk az oszlopban.

Máig nem tudom, hogy úsztuk meg. Hogyhogy nem kérdezte meg senki, kik vagyunk, honnan jöttünk. Hiszen bármennyire is igyekeztünk oroszul beszélni, az valószínűleg látszott, hogy nem vagyunk oroszok.

Reggel nyolcra kellett mennünk a Belorusz pályaudvarhoz (Белорусский вокзал). Innen haladtunk mindenféle mellékutcákon, kanyarokat leírva, meg-megállva, hosszasan várakozva. Ha jól emlékszem, valamikor 11 után jutottunk be a Vörös térre és kb. a közepén haladtunk. A rengeteg léggömbtől és transzparenstől alig láttunk valamit, a végén pedig még nagyon sokat kellett gyalogolnunk, mert a környező metrómegállók mind le voltak zárva, a kicsit távolabbiaknál pedig annyi volt az utas, hogy meg sem próbálkoztunk a lejutással. Végül délután négyre értünk a kollégiumba, átfázva, hulla fáradtan, nagyon vegyes érzésekkel.

Ha téged is érdekel, milyen lehetett, nézz bele a felvételbe, kb. a 35. percnél kezdődik a dolgozók felvonulása. El sem hiszem, hogy még ezt is megtaláltam.

Neked van emléked november 7-ről?